Elutaztam a várva várt utamra, amit egy kényszerszabadság miatt természetesen Pécsre vitt. A tervem kezdett dugába dőlni hisz barátaim és főleg Ő a temetőket járta az országban és a városban. Azért az első napom sikeresnek volt mondható, hisz ketten voltunk bár csak kevés ideig. Ezután Kolón az Öcsimet látogattam meg bőrig ázva mentem a teniszpélyára megnézni, milyen frissen üdén mozog, milyen ütéskombinációval szerez pontot. Csodálatos még nézni is hogy játszik. Aztán jött 3 nap nélküle, amit többnyire céltalan bóklásszással családi látogatással töltöttem. Ezután jött amire vártam a szauna, ahol feszélyezett a távoság amit nem mertem áttörni. Éreztem egy kicsit hogy fölösleges vagyok itt is. Amit sajnálok az hogy nem mertem átöleni búcsúzóul amire úgy vágytam. Kezdem megérteni a miértet, de mégis eszeveszetten vágyom a társaságára. Félek hogy kéretlen üzeneteimmel tolakodásommal túlfeszítem a húrt és elveszitem örökre. Azt hiszem azt már tényleg nem élném túl. Ha nem érintkezhetek vele viszabújok a világ elől a csigaházamba és talán újra az alkoholhoz nyúlok felejtésért No addig álmodozom hátha sikerül még valami közeledés.