Végre a Búzatéri aluljárót üzemeltető cég elfogadta a jelenkezésem. Bár Ők se fizettek sokat, viszont volt munkám és ami ennél fontosabb, találkozhattam a régi munkatársaimmal. Azért itt is szereztem jóbarátot, tiszteletet is kivívtam amellet, hogy sepregettem, kukát ürítettem, mások mocskát takarítottam. A keményebb munka télen a hólapátolás, sózás és a cigiárúsok randalízók, részegek, lellítása volt. Sok ismerössel baráttal találkoztam így változtosak voltak a napjaim.

Eljött a december, amikor kaptam egy telefont e-mailt hogy újra MÁVDirektes lehetek. Nagyon megörültem hisz a régi munkatársakkal lehetek újra és azt csinálhatom amihez konyitok valamit. Volt benne egy kis káröröm is hisz az a cég ahonnan kirúgtak, elvesztette a szerződését a MÁV Start-nál.Természetesen aláírtam a munkaszerződést és mivel nem szokásom magam mögött a hidat felégetni, a munkaadómmal is közöltem ezt.

Közen a magánéletemben is változás történt az Édesanyám lakását nem kaptam meg így kénytelen voltam visszaköltözni az exnejemhez. Itt csak az adóság kikapcsolt gáz fogadott, hát elég reménytelen kilátások. Am tartotta bennem a lelket az hogy voltam többször Pécsett, Szentendrén tehát találkozhattam a nagy Ő-vel és ha más szférában is de újfajta kapcsolat alakut ki köztünk, amolyan távkapcsolat hisz mindent tudtunk a másikról mert állandó kapcsolatban voltunk egymással. Tulajdonépp ez is boldoggá tesz. MEGMARADTUNK EGYMÁSNAK!